Ha amerikai vagy, akkor valószínű, hogy földimogyoróvajat és zselés szendvicseket ettél. A PB&J rövidítés emlékeket varázsol az iskolai büfékről, a kikapart térdekről és a zsákos ebédekről. Ez a klasszikus kombináció nyilvánvaló párosításnak tűnik, de a PB&J valójában egy sokkal újabb találmány, amelyet gondolhatna.
Maga a mogyoróvaj, valamilyen formában, nagyon régóta létezik. Szerint a Országos Földimogyoró Testület , a földimogyoróvaj-szerű anyag legkorábbi formája az ősi inkáktól és aztékoktól származik, akik a földimogyorót paszttá őrlik. Ez azonban messze volt attól a mogyoróvajtól, amelyet manapság fogyasztunk.
Míg George Washington Carver-nek gyakran tulajdonítják a mogyoróvaj találmányát, valójában nem ez a helyzet. A mai földimogyoróvaj elődjét Marcellus Gilmore Edson találta ki először az 1800-as évek végén, majd Dr. John Harvey Kellogg követte (igen hogy Kellogg), aki szabadalmat nyert egy speciális mogyoróvaj-előállítási eljáráshoz, végül Dr. Ambrose Straub szabadalmaztatott egy speciális gépet, amely mogyoróvajot állít elő.
A mogyoróvajat hivatalosan az 1893-as chicagói világkiállításon vezették be. Az elterjedés második alkalommal jelent meg az 1904. évi St. Louis-i világkiállításon, miután Straub doktor sikeresen megtalált egy olyan céget, amely földimogyoróvaját gyártja az Egyesült Államok egész területén működő élelmiszerboltok számára.
Az 1880-as évek végén mogyoróvajas szendvicsek is megjelentek a New York-i teaszoba menüiben, de nem párosultak azokkal a kenetekkel, amelyekre számítani lehetett (via Országos Földimogyoró Testület ). Abban az időben a mogyoróvajas szendvicsekben vízitorma vagy pimento szerepelt a sós dió paszta partnereként.
A földimogyoróvajas szendvicseket valamikor divatosnak tartották
A földimogyoróvaj és a zselés szendvics első említése a Boston Cooking School Culinary Science and Domestic Economics magazinból származik 1901-ben. Receptjükben Julia Davis Chandler szerző mogyoróvajat nem szőlő- vagy eperzselével, hanem ribizlivel vagy rákpapírral párosított. Davis Chandler kijelentette, hogy ez az ízkombináció, amennyire tudta, az eredeti módszer a PB&J elkészítésére.
Az ételek mind az előszeletelt kenyér, mind a kereskedelmi célú mogyorókrémek bevezetéséig előkelő, exkluzív menüpontok maradtak, amelyek kevésbé nyúlósak és ragadósabbak voltak, mint az eredeti mogyorópaszták. A nagy gazdasági világválság idején a mogyoróvajas szendvicsek (sans zselé) népszerűvé váltak a családok körében, mivel a gyerekek könnyedén elkészíthették magukat és olcsóbbak voltak.
Hogyan működnek a dolgok a második világháborút elismeri, amiért a mogyoróvaj és a zselé klasszikus kombinációját hozta össze. Kijelentik, hogy a mogyoróvajjal és a szeletelt kenyérrel együtt a zselé az amerikai katonák adagjának része volt. Miután visszatértek a háborúból, sok katona vágyni kezdett az édes és sós kombinációra, amelyet már megszokott, és igyekezett megosztani az ételt családjával. Akár klasszikus (sima földimogyoróvaj-szőlőzselé), akár maverick (ropogós földimogyoróvaj-eperlekvár), mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a duó megérdemelt helyet nyert az amerikai konyha hivatalos kánonjában.
